A januári közgyűlés alkalmával vetődött fel a tagokban, hogy milyen kár, hogy vége a tavalyi nagysikerű Vacsora Csata vetélkedőnek! S jött az öltet, hogy ezt folytassuk tovább, de most már ne versenyszerűen, hanem kötetlenebb, lazább keretek között. Egyesületi tagunk Gál Róbert fektette le a Vendégváró-nak nevezett közösségi programunk szabályait, ami szerint mindenki most a saját otthonában, vagy egy általa választott helyen fogadja a játékban résztvevőket. Szabály, hogy mindenki egyéni elképzelése szerinti szokásban fogadja a vendégeket, készíti el a vendéglátáshoz az ételeket és italokat, találja ki a hétvégi délutáni programot.

Örültünk is ennek, mert így közelebb kerülhetnek a tagok egymáshoz, hiszen saját otthonában még nem mindenkit kereshettünk fel, ilyen közel még nem minden egyesületi tag engedte be a „magánszférájába” a többi tagot. Az első ilyen Vendégváró helyszíne Mátészalka volt. A fogadtatás valóban lélegzetelállító volt, mert a negyedik emeletre mindenki légszomjjal küszködött. De ez volt az egész nap legkellemetlenebb pillanata. A lakás halljában és az egyik nagy szobában történt meg a fogadás nagy része, a konyhaművészeti alkotások a szabolcsi ízeket mutatták be szánkban, az elmaradhatatlan töltött káposztával, vagy a ragus levessel. Természetesen nem hagytuk ki, hogy ne kerüljön terítékre az egyesület 2010-es programjairól egy kis rögtönzött beszámolás sem, ki hogyan halad az előkészületekkel, a megvalósítással, kinek van szüksége segítségre. A csapat, amely 9 főből állt, este 10-ig élvezte a pihenéssel is egybekötött vendégvárást. Mátészalkáról autókkal indultunk haza, s beszéltük meg, hogy ki hogyan érezte magát, s milyen reményekkel néz a következő vendégváró elébe.
Köszönjük az első forduló sikerességét és élményét, amely Kelemen Gábor és Gál Róbert közös „produkciójában” készült. :)

-SL-